Mielőtt elkezded olvasni előre szólók, hogy kényes részleteket tartalmaz. Ez a téma, amiről írni fogok mondjuk, hogy nem hétköznapi és sok embernek tabu. Na de miről lesz szó? Az alkoholizmusról. Azonban a blog alapja az őszinteség és olyan témák feldolgozása, amiket nem beszélünk meg túlságosan gyakran. Biztos vagyok benne, hogy sokak számára ismerős lesz a dolog és akik olvasni fogják felismerik majd magukat beleértve magamat is. Nem azért, mert ők lennének alkoholisták, hanem mert állítom, hogy a környezetükben van olyan hozzátartozó barát, családtag, távoli rokon vagy ismerős, akiknek meggyűlt a bajuk az alkohollal. Akár tudatosan akár nem. 

Rohanó világban élünk tele stresszes helyzetekkel, amire az emberek többsége nem feltétlenül készült fel. Az életünk során rengeteg nehézségbe ütközünk. Vannak olyan szituációk, amivel mi magunk sem tudunk megbirkózni egyedül. Legyen szó bármiről: munkanélküliség, szerelmi csalódás, rossz életkörülmények vagy egy szeretett lény halála. Ezek mind olyan dolgok, amik önmagukban nehézséget okoznak a feldolgozásban. De mi van akkor, ha nem marad más kiút csak az "alkoholba fojtom a bánatom" megoldás. 

Mikor beszélünk alkoholizmusról? 

Az alkoholizmus az egészségre, fizikai és mentális állapotra való negatív hatásaival mindenki tisztában van. Arról nem beszélve, hogy még a pénztárcát sem kíméli. Kezdve az egészségre és fizikai állapotra gyakorolt hatással néhány kulcsszóban. Májzsugorodás, hasnyálmirigy-gyulladás, rossz indulatú daganatok kialakulása, gyomorfekély és még jó pár igen komoly betegséget foglalja magába. A mentális hatásoknál a depressziót, szorongást és a negatív szociális hatást értjük. Az, hogy ki mikortól számít alkoholistának igen változó. Nemcsak az, aki napi egy felessel indítja a napját vagy a társadalom rosszabb perifériájába szorult. Köze lehet a genetikai hajlamhoz vagy a szociális helyzetéhez is. Vannak árulkodó jelek, amikor valaki elindul az alkoholizmus felé vezető úton. Megnövekszik a fogyasztása az elmúlt hónapokra visszamenően, egyre többet gondol az alkoholra, kialakul egy hiányérzet. Nagyjából, mint a dohányzásnál. Úgy tekint az alkoholra, mint a gyógyszerre. Nagyon fontos jel lehet, ha valaki megszólja az adott illetőt, hogy túl sokat iszik és az tagadásba megy át, vagy ne adj isten agresszióba. Leszögezném, hogy ebben a cikkben az alkoholizmusról van szó és nem a heti pár alkalmas kocsmázásokról vagy "ereszd el a hajam" estékről. 

Mi a helyzet a passzív alkoholizmussal? 

Sokan megfeledkeznek azokról, akik együtt élnek az italozó egyénnel. Mi a helyzet velük? Ugyan úgy, mint a dohányzásnál itt is megvannak a káros és ártalmas hatások az egyénre nézve. Sokszor komoly lelki gondokat okozhat, főleg, ha közeli hozzátartozóról van szó. Egy kutatás szerint több hallgatót is megkérdeztek és a válaszokat három kategóriába sorolták. Az egyik az alvásban és tanulásban okozott zavart, a másik a fenyegetettség érzése volt valamilyen erőszaktól, a harmadik pedig a veszekedések.  

Alkoholizmus a családban: 

Talán ez az egyik legnagyobb tabu téma, amiről eddig írtam. Nyilván senki nem szeretné felvállalni a barátok előtt, ha szenvedély beteg van a családban. Nem is kell, mindenkinek szíve joga eldönteni mit oszt meg saját magából. Eddig kétféle példával találkoztam életem során. Az egyik az volt, hogy valakinek csak hetente 3-4 alkalommal ittak a családtagjai vagy ismerősei, és a másik pedig, hogy szinte minden nap. Nem az alkalmak számával van a baj, hanem a mennyiséggel. Nyilván napi egy-két pohárka bor nem árt, de ha pár pohárból pár üveg lesz érdemes elgondolkozni. Bevallom számomra is nehéz téma ez, mert tapasztalatok nélkül nem lehetne cikket írni.  

Alkoholizmus hatása a gyerekre: 

Felnőtt fejjel is nehéz felfogni nemhogy gyerekként. Hogyan élik meg ezeket a gyerekek? Szégyellik az egészet, titkolják, szorongást vált ki belőlük. Az alkoholizmus miatt kitörő veszekedések miatt a gyerek lelkileg és fizikailag is sérülhet. Az igazság, hogy sokszor a szülők nem ismerik fel a helyzetet. A helyzetet, mi szerint a gyerek lesz az egész elszenvedője. Ő fogja meginni a levét az egésznek, míg ők vígan boldogan iszogatnak, de aztán a nagyobb mennyiség miatt szeretet helyett egymás torkának ugranak. Sokszor a gyerek szeme láttára, aki ebből semmit nem ért. Nem érti, hogy mi miatt veszekednek és harcolnak egymással a drága szülei, akikre eddig felnézett. Ha még veszekedés nélkül megússzák, akkor a bódult állapot lesz érthetetlen a gyerek számára. Sok kérdés merülhet fel benne, eltanulhatja és végül ő is ugyanezen az úton fog elindulni. Nem hiába mondják, hogy a szülő egyfajta példakép a gyereknek.  

Van az alkoholizmusnak egy másik fajtája. A csendes italozó. Nem erőszakos, nem ordibál. Munka után hazamegy és az első dolga, hogy kibontson egy doboz sört vagy bort. Miután ivott sokkal nyitottabb lesz és jobb kedvű, de ha ez elmarad magába fordul és nem beszél senkivel.  

Tegyük fel, hogy valaki ebben a környezetben nő fel. Mi lesz később vele? Felnőttként megvilágosodik, megérti a dolgokat, de a negatív hatás ott marad. Sokkal nagyobb eséllyel válik ő is valamilyen káros szokás függőjévé. A belső szorongás enyhítésére kialakulhat egy undor, utálat vagy gyűlölet a szülővel szemben. Nem fogja tisztelni, okolni fogja minden olyan negatív érzésért vagy emlékért, amiért felelősek voltak. Megromlik a szülő-gyerek kapcsolat. Később kialakul nála a szorongás. Nem akar hazamenni, nem szeret otthon lenni. Nem tud támaszkodni rájuk és egyedül fog maradni a nehézségekkel. Előfordulhat a befelé fordulás, elhatárolódik a szüleitől. Lehet, hogy valakinek túl gyorsan kellett felnőnie emiatt és ezt felnőttként nem fogja tudni elengedni. Nem fog megbocsátani nekik. Minden nap felmerül benne a kérdés, hogy miért vele történt ezt, miért ő született bele ilyen családba. Hatalmas lelki teher lehet valaki számára, amit sajnos lehet, hogy élete végéig fog cipelni. 

Milyen megoldás létezik erre? 

1. Ha a szülő maga is felismeri a problémát és vállalja a következményt. Ez a jobbik eset. Megpróbál változtatni, leszokni, odafigyelni gyermekére. Ehhez kell a család összes többi tagjának a segítsége. Együtt kell, hogy átvészeljék és támogatni kell az egyént.
2. Ha a szülő nem ismeri el és tovább folytatja. Sajnos ez a gyakoribb és ezzel nem feltétlen lehet bármit is kezdeni. Hiába ül le beszélni velük nem talál megértő fülekre. Ez az az eset, amikor a gyereknek kell erősnek lennie. Megpróbálhat a barátaihoz fordulni segítségért vagy akár szakértőhöz. Segítségek kérni nem szégyen, ugyanakkor erről beszélni sem könnyű.

Most akkor mit lehet ilyenkor tenni? 

El lehet mondani minden nap a szülőnek, hogy ne tegye. Nem is szabad feladni a próbálkozást, de ha egy idő után is sikertelen, be kell látnunk, hogy kevesek vagyunk ehhez. Ez nem azt jelenti, hogy lemondunk a szülőről, csak magunkat választjuk. Elkezdjük a traumát feldolgozni és a sok sérelmet, mert nekünk kell később ezzel együtt élni és évek múlva úgy tekintünk magunkra, hogy mi mindent megpróbáltunk. 

Mit jelent nőnek lenni? 

Ha egy mondatban szeretnék válaszolni rá csak azt írnám, hogy megéli önmagát és téma le is zárva. Nem attól lesz valaki nő, hogy tetőtől talpig sminkben, magassarkúban és szoknyában járkál az utcán. Nőnek lenni már önmagában nem egyszerű. Nem a külsőnk miatt leszünk igazán azok, akik vagyunk. Sok impulzus ér minket nap, mint nap. Elkönyvelnek, hogy mennyire bonyolultak vagyunk miközben egy női agyat nem lehetetlen megérteni. Tény, hogy más a gondolkodásmódunk, sokszor túl bonyolítjuk az adott problémákat. Képesek vagyunk egy dolgon akár napokig gondolkozni és úgy gondolom ezzel nincsen semmi gond. A nőiesség belülről jön, amit kivetítünk a külsőnkre. 

Több mint egy hónapja, hogy megváltozott az életünk a vírus miatt. Életformánk átalakult és a személyes találkozásokat felváltotta a személytelen Facebook, Instagram és egyéb online oldalak. Hazudnék, ha azt mondanám hatalmas változás ez számunkra hisz eddig is jelen volt életünkben ez a fajta társalgás, de talán mégis másabb, hogy nincs lehetőségünk a kommunikációra csak a telefonon. Nincs több " Jaj üljünk be egy kávéra!" fellángolás vagy egy spontán esti kocsmázás a barátokkal. 

Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki élt már meg legalább egy szakítást függetlenül attól, hogy melyik fél vetett véget neki. Egyértelműen szakítani sem könnyű, de a dobott fél számára nehezebb és talán összetettebb érzelmekkel kell megbirkóznia, amik az elején furának tűnhetnek. Teljesen normális és már itt megemlítenék két szabályt, amit ha tudatosítasz magadban segítségedre válhat.